2023. július 24-től kezdődően hatályba lépett a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény (továbbiakban: Panasztv.), amely kötelezővé teszi belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozását és működtetését meghatározott foglalkoztatók számára. A minimum 50 főt, de legfeljebb 249 főt foglalkoztatók esetében a Panasztv. 2023. december 17-től hatályos, kivéve azon foglalkoztatókat, akiket a foglalkoztatotti létszámtól függetlenül terhel a visszaélés-bejelentési rendszer létrehozásának kötelezettsége (lásd alább a Kinek kell belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni?kérdésnél).

A régi panasz törvény is tartalmazott a most hatályba lépett, foglalkoztatókat terhelő belső visszaélés-bejelentési rendszerhez hasonló rendelkezéseket „munkáltatói visszaélés-bejelentési rendszer” címszó alatt, ugyanakkor a korábbi szabályozás szerint a visszaélés-bejelentési rendszer minden esetben önkéntes lehetőség volt a munkáltatók számára eltérően a jelenlegitől, amelyik meghatározott foglalkoztatók számára azt kötelezővé teszi. A korábbi szabályozás felhatalmazása alapján már eddig is számos nagyvállalat működtetetett belső visszaélés-bejelentési rendszert, így számukra ez nem jelent újdonságot, viszont az új rendelkezések számos olyan vállalkozást is érintenek, akiknek eddig ezzel a kérdéssel nem kellett foglalkozniuk.

A Panasztv. szerint a foglalkoztató által létrehozott belső visszaélés-bejelentési rendszerre vonatkozó szabályok megsértése esetén sem bírság, sem pedig tevékenységtől eltiltás nem alkalmazható szankcióként, kizárólag figyelmeztetést tud alkalmazni a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság, ami nem tekinthető a leghatékonyabb eszköznek a jogsértésekkel szemben. Mivel a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozásának és működtetésének kötelezettsége minden érintett vállalkozás számára költséget jelent, így az érintett kisebb és közepes vállalkozások számára mindenképpen előnyös, hogy nem kell közvetlen, súlyosabb hatósági szankcióktól tartaniuk, ha nem tesznek eleget ezen előírás teljesítésének. A komoly szankció hiánya miatt a gyakorlatban az első és legfontosabb kérdés, hogy miért kell a Panasztv. hatálya alá tartozó vállalkozásoknak eleget tenniük a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására vonatkozó előírásoknak?

A belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozása mellett szóló legfontosabb érv, hogy az a vállalkozás jogszerű és prudens működését szolgálja. Mivel a jogszerű és prudens működés biztosítása pozitív értéknek számít a vállalkozás kereskedelmi partnerei, hitelező, köztük a bankok számára, ezért ez hosszú távon segítheti a cég üzleti eredményének, valamint értékének növelését. A nagy foglalkoztatotti létszámmal működő, különösen külföldi befektetők tulajdonában álló cégeknél a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetése egy plusz eszköz lehet a tulajdonosok számára annak biztosítására, hogy megelőzze vagy segítsen feltárni a vállalattal kapcsolatos korrupciót, amely a vállalatnak kárt okoz. Az is a visszaélés bejelentési rendszer létrehozása mellett szól, hogy a visszaélések bűncselekményt, adócsalást, munkajoggal kapcsolatos jogsérelmet vagy egyéb polgári peres eljárást megalapozó jogsérelmet valósíthatnak meg, ezért egy vállalatnak mindenképpen előnyös, ha ezekről minél előbb értesül, és saját maga gondoskodik ezek megszüntetéséről, mivel ezzel a működését érintő jogi kockázatokat csökkenteni tudja.

Mivel a Panasztv. anyagi jogi kötelezettségként írja elő meghatározott foglalkoztatók számára a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozásának kötelezettségét, így az érintett vállalkozásoknak ezen kötelezettség elmulasztása esetén számolnia kell azzal, hogy ezzel olyan jogszabálysértést követnek el, amivel megakadályozzák a Panasztv. által feljogosított személyeket abban, hogy a visszaélés-bejelentési rendszerben a tudomásukra jutott visszaélésekről jelentést tegyenek, ami a bejelentési joguk gyakorlásától megfosztott személyeknél jogsérelmet jelent. Erre a jogsérelemre tekintettel felvethető kérdésként, hogy perelhet-e valaki azért egy foglalkoztatót, mert az a Panasztv. rendelkezéseinek történő megfelelést elmulasztva, nem tette lehetővé a Panasztv. rendelkezéseinek megfelelő visszaélések bejelentését? Elméleti szinten megvalósul a jogsértés ilyen esetben, ezért a visszaélések bejelentésében korlátozott személy véleményem szerint perelhet a mulasztó foglalkoztatóval szemben. Kérdés, hogy mi lehet ilyenkor a kereseti kérelme? Kötelezze a bíróság a mulasztó foglalkoztatót visszaélés bejelentési rendszer létrehozására és a sérelmet szenvedett fél visszaélésének fogadására? Okozhat egy ilyen mulasztás kárt a visszaélések bejelentésében korlátozott személynek, amit esetleg egy kártérítési perben érvényesíthet a mulasztó foglalkoztatóval szemben? Esetleg csak a jogsértés tényének megállapítását kéri egy bejelentési jogában sérelmet szenvedett személy? Ezen kérdések alapján nem egyértelmű, hogy a bejelentési jogában korlátozott személynél valóban akkora érdeksérelem keletkezik, ami miatt gyakorlati oldalról is megéri perelni egy foglalkoztatót, ezért nem valószínű, hogy sok per indulna az ezzel kapcsolatos jogsértések miatt, főleg úgy hogy a visszaélések belső bejelentése mellett a bejelentési joggal felruházott személy esetleg más eljárás megindítását is kezdeményezheti arra feljogosított szervnél (például büntető eljárás, adóigazgatási eljárás). Ha mégis indulnak majd esetleg perek, akkor az érintett foglalkoztatóknak tekintettel kell lenniük arra, hogy ha elveszítenének egy ilyen ellenük irányuló pert, akkor a saját perköltségük mellett az ellenük pert indító személy perköltségét is meg kell téríteniük, valamint számolhatnak azzal, hogy ha a végrehajtási eljárásban sem tesznek eleget ezen kötelezettségüknek, akkor a bíróság őket és a vezető tisztségviselőjét is 500.000,- forintig terjedő összegű pénzbírságra kötelezheti, amely ismételten is kiszabható.

A fentiekre tekintettel a belső visszaélés-bejelentési rendszerre vonatkozó kötelezettségét minden olyan foglalkoztatónak javasolt komolyan vennie, amelyik a Panasztv. hatálya alá tartozik ezen kötelezettség tekintetében. A vonatkozó szabályok megértésének elősegítése érdekében az alábbiakban megvizsgáljuk és megválaszoljuk a visszaélés-bejelentési rendszer létrehozásával és működtetésével kapcsolatos fontosabb kérdéseket.

Kinek kell belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni?

A belső visszaélés-bejelentési rendszerre vonatkozó kötelezettség címzettjei a foglalkoztatók, ezért fontos megérteni, hogy ki minősül a Panasztv. szerint foglalkoztatónak. Foglalkoztató a törvényi definíció szerint az, aki természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztat. Foglalkoztatásra irányuló jogviszony pedig minden olyan jogviszony, amelyben a foglalkoztatott a foglalkoztató részére és annak irányítása alatt ellenérték fejében tevékenységet végez vagy önmaga foglalkoztatását végzi. Ez alapján foglalkoztatási jogviszonynak minősül az is, ha egy vállalkozás számára megbízási vagy vállalkozási tevékenység keretében, ellenérték fejében tevékenységet végez egy természetes személy.

Főszabályként a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozásának kötelezettsége azokat a foglalkoztatókat terheli, amelyek legalább 50 személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztatnak. Ugyanakkor az alábbi esetekben a foglalkoztatottak létszámától függetlenül belső-visszaélés bejelentési rendszert kell létrehozni:

• A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény 1. § (1) és (1a) bekezdése hatálya alá tartozó foglalkoztató. Ide tartoznak többek között a hitelintézetek, pénzügyi szolgáltatók, ügyvédek, ügyvédi irodák, könyvvizsgálók, könyvelők, adótanácsadók, ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenységet végzők, valamint azok az árukereskedők, akik hárommillió forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést fogadnak el.
• A Magyarországon bejegyzett és az Európai Unió határain kívül engedélyesként vagy üzemeltetőként tengeri olaj- és gázipari tevékenységet folytató foglalkoztató.
• A polgári légi közlekedési események jelentéséről, elemzéséről és nyomon követéséről, valamint a 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 2003/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1321/2007/EK bizottsági rendelet és az 1330/2007/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozó foglalkoztató.
• A Magyarország területén tartózkodó magyar és nem magyar lobogójú, üzemben lévő úszólétesítmény üzemeltetője.

Azon foglalkoztatók, amelyek legfeljebb 249 személyt foglalkoztatnak foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében, a belső visszaélés-bejelentési rendszert közösen, illetve az erre jogosult más foglalkoztatóval is létrehozhatják.

A Panasztv. egyébként megengedi azon foglalkoztatók számára is a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozását, akiket ez a törvényi kötelezettség nem terhel.

Mi a visszaélés-bejelentési rendszer célja?

A belső visszaélés-bejelentési rendszerben jogellenes vagy jogellenesnek feltételezett cselekményre vagy mulasztásra, illetve egyéb visszaélésre vonatkozó információt lehet bejelenteni.

A fentiek mellett, ha a foglalkoztató a munkavállalóira a munka törvénykönyve rendelkezéseivel összhangban meghatározott feltételekkel a közérdeket vagy nyomós magánérdeket védő magatartási szabályokat állapít meg, ezek megsértése a belső visszaélés-bejelentési rendszerben bejelenthető.

Ki tehet bejelentést a belső visszaélés bejelentési rendszerben?

Gyakorlatilag bárki bejelentést tehet, aki a foglalkoztatóval valamilyen formában szerződéses kapcsolatban áll, állt vagy szerződéses kapcsolatot kíván létesíteni. A bejelentésre jogosultak listájátá az alábbi személyek alkotják:

• A foglalkoztató által foglalkoztatott.
• Az a foglalkoztatott, akinek a foglalkoztatónál fennálló foglalkoztatásra irányuló jogviszonya megszűnt.
• A foglalkoztatóval foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesíteni kívánó olyan személy, aki esetében e jogviszony létesítésére vonatkozó eljárás megkezdődött.
• Az egyéni vállalkozó, az egyéni cég, ha a foglalkoztatóval szerződéses kapcsolatban áll.
• A foglalkoztató tekintetében tulajdonosi részesedéssel rendelkező személy, valamint a foglalkoztató ügyviteli, ügyvezető, illetve felügyelő testületéhez tartozó személy, ideértve a nem ügyvezető tagot is.
• A foglalkoztatóval szerződéses kapcsolat létesítésére vonatkozó eljárást megkezdett, szerződéses kapcsolatban álló vagy szerződéses kapcsolatban állt vállalkozó, alvállalkozó, beszállító, illetve megbízott felügyelete és irányítása alatt álló személy.
• A foglalkoztatónál tevékenységet végző gyakornok és önkéntes.
• A foglalkoztatóval egyéni vállalkozóként, egyéni cégként, gyakornokként, önkéntesként, jogviszonyt vagy szerződéses kapcsolatot létesíteni kívánó olyan személy, aki esetében e jogviszony vagy szerződéses kapcsolat létesítésére vonatkozó eljárás megkezdődött.
• A foglalkoztató tekintetében tulajdonosi részesedéssel rendelkező személy, valamint a foglalkoztató ügyviteli, ügyvezető, illetve felügyelő testületéhez tartozó személy, ideértve a nem ügyvezető tagot is, aki a fogyasztóval jogviszonyt vagy szerződéses kapcsolatot kíván létesíteni, és aki esetében e jogviszony vagy szerződéses kapcsolat létesítésére vonatkozó eljárás megkezdődött.
• Az a személy, akinek megszűnt a foglalkoztatóval egyéni vállalkozóként, egyéni cégként, gyakornokként, önkéntesként a jogviszonya vagy szerződéses kapcsolata.
• Az a foglalkoztató tekintetében tulajdonosi részesedéssel rendelkező személy, valamint a foglalkoztató ügyviteli, ügyvezető, illetve felügyelő testületéhez tartozó személy, ideértve a nem ügyvezető tagot is, akinek ezen jogviszonya vagy szerződéses kapcsolata megszűnt a foglalkoztatóval szemben.

Ki működteti a belső visszaélés-bejelentési rendszert?

A belső visszaélés-bejelentési rendszert főszabályként a foglalkoztatónál egy erre a célra kijelölt, pártatlan személy vagy szervezeti egység működtetheti. A pártatlanság követelménye nehezen értelmezhető a gyakorlatban, hiszen a foglalkoztatónál kijelölt pártatlan személy vagy szervezeti egység is a foglalkoztató szervezetének része, anyagilag függ a foglalkoztatótól, így annak vezetőségétől, viszont a belső visszaélés-bejelentési rendszer célja, hogy fórumot teremtsen a foglalkoztató számára valamilyen formában munkát végző természetes személyek számára, hogy az ennek során tapasztalt jogsértéséket jelezhessék a foglalkoztató felé, ami potenciálisan magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a bejelentő esetleg a vezetőség vagy a tulajdonosok tekintetében tapasztal jogsértést, ami megnehezítheti a pártatlan eljárást a rendszert működtető személy részéről. Ennek a helyzetnek a kivédésére mindenképpen javasolt a belső visszaélés bejelentési rendszer működését szabályozó belső szabályzat kidolgozása a foglalkoztatók szervezetén belül, ami rögzíti azokat a jogi és egyéb intézkedéseket, amelyek garantálják a rendszert működtető személy vagy szervezeti egység pártatlanságát.

A fenti konfliktus helyzet elkerülése érdekében a törvény lehetővé teszi, hogy a foglalkoztató a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével szerződés keretében bejelentővédelmi ügyvédet vagy más külső szervezetet bízzon meg. Nem lehet a foglalkoztatónál bejelentővédelmi ügyvéd az az ügyvéd, aki a bejelentővédelmi tevékenységtől eltérő jogi tevékenységet végez a foglalkoztató részére megbízási jogviszonyban, munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó más jogviszonyban, vagy amely ügyvéd a bejelentővédelmi tevékenységre irányuló megbízási szerződés megkötését megelőző öt évben ilyen jogviszonyban állt. Erre tekintettel a foglalkoztatótól független bejelentővédelmi ügyvédet kell megbízni, amennyiben ilyen módon kíván a foglalkoztató eleget tenni a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására vonatkozó előírásnak.

Arra is lehetőséget teremt a Panasztv., hogy bejelentővédelmi ügyvéd helyett a foglalkoztató egy ilyen tevékenységet végző más külső szervezetet bízzon meg belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével. Ilyen esetben a külső szervezetre a bejelentővédelmi ügyvédre irányadó összeférhetetlenségi szabályokat kell alkalmazni, valamint velük szemben is elvárás a pártatlanság.

Hogyan lehet megtenni a visszaélések bejelentését?

A bejelentő a bejelentést írásban vagy szóban teheti meg. A szóbeli bejelentést telefonon vagy más hangüzenetküldő rendszer útján, vagy személyesen lehet megtenni.

Ha a belső visszaélés-bejelentési rendszer keretében a bejelentő hozzájárulását igénylő, rögzített telefonvonalat vagy egyéb rögzített hangüzenetküldő rendszert használnak, a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője a szóbeli bejelentést

a) – a személyes adatok védelmére vonatkozó előírások szerint megtett tájékoztatást követően – tartós és visszakereshető formában rögzíti, vagy

b) írásba foglalja és – annak ellenőrzésére, helyesbítésére, aláírással történő elfogadására vonatkozó lehetőség biztosítása mellett – a bejelentő számára másodpéldányban átadja.

Ha a belső visszaélés-bejelentési rendszer keretében nem használnak rögzített telefonvonalat vagy egyéb rögzített hangüzenetküldő rendszereket, a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője a szóbeli bejelentést írásba foglalja és – annak ellenőrzésére, helyesbítésére, aláírással történő elfogadására vonatkozó lehetőség biztosítása mellett – a bejelentő számára másodpéldányban átadja.

Ha a bejelentő személyesen teszi meg a bejelentését, a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője a szóbeli bejelentést

a) – a személyes adatok védelmére vonatkozó előírások szerint megtett tájékoztatást követően – tartós és visszakereshető formában rögzíti, vagy

b) írásba foglalja és – annak ellenőrzésére, helyesbítésére, aláírással történő elfogadására vonatkozó lehetőség biztosítása mellett – a bejelentő számára másodpéldányban átadja.

A belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője a szóbeli bejelentés írásba foglalása során teljes és pontos jegyzőkönyvet köteles készíteni.

Szóbeli bejelentés esetén a bejelentő figyelmét fel kell hívni a rosszhiszemű bejelentés következményeire, a bejelentés kivizsgálására irányadó eljárási szabályokra és arra, hogy személyazonosságát – ha az annak megállapításához szükséges adatokat megadja – a vizsgálat valamennyi szakaszában bizalmasan kezelik.

A belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője a belső visszaélés-bejelentési rendszerben tett írásbeli bejelentés kézhezvételétől számított hét napon belül a bejelentés megtételéről visszaigazolást küld a bejelentő számára. A visszaigazolás keretében a bejelentő részére általános tájékoztatást kell nyújtani az e törvény szerinti eljárási és adatkezelési szabályokról.

Az írásbeli bejelentéssel kapcsolatban kérdés, hogy az elektronikusan, e-mailen tett bejelentés írásbelinek minősül-e? A bírósági gyakorlat szerint az elektronikus formában tett nyilatkozatok közül a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással – például AVDH szolgáltatás igénybevételével – ellátott dokumentum minősül egyértelműen írásbelinek az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 17. § (1) bekezdése szerint. A Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerint írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. Álláspontom szerint a Ptk. ezen hivatkozott rendelkezése alapján lehet hivatkozni arra is, hogy a bejelentő által aláírt és bescannelt bejelentésnek a bejelentő e-mail címéről történő elküldése is írásbelinek minősül, ugyanakkor erre vonatkozóan egyértelmű bírósági gyakorlat még nem alakult ki. Ugyanakkor ez a kérdés inkább elméleti jellegű, hiszen, ha egy foglalkoztató létrehoz egy visszaélés-bejelentési rendszert, amelyikben esetleg az e-mailen tett bejelentéseket vagy egyéb szoftveres megoldásokon keresztül benyújtott bejelentéseket is elfogadja megkönnyítve a visszaélés-bejelentések megtételét, és az ilyen formában tett bejelentéseket is érdemben kivizsgálja, akkor ez egy olyan önkéntes eltérés a foglalkoztató részéről a formai előírásoktól, amely nem okoz jogsérelmet senkinek. Elképzelhető viszont, hogy egy nagyvállalat foglalkoztató éppen a Panasztv. formai előírásainak minél szigorúbb betartásával kívánja megszűrni a beérkezett visszaélés-bejelentések számát, illetve kizárni a bejelentésekkel kapcsolatos visszaéléseket.

Hogyan történik meg a bejelentések kivizsgálása?

A belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője a bejelentésben foglaltakat a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül, de legfeljebb a bejelentés beérkezésétől számított 30 napon belül kivizsgálja. A bejelentések kivizsgálásában való közreműködéssel szerződés keretében bejelentővédelmi ügyvéd vagy más külső szervezet is megbízható. Külső szervezet megbízása esetén a külső szervezetre a bejelentővédelmi ügyvédre irányadó összeférhetetlenségi szabályokat, valamint a 19. § (1) bekezdése szerinti pártatlansági szabályokat alkalmazni kell.

A bejelentés kivizsgálása során a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője kapcsolatot tart a bejelentővel, ennek keretében a bejelentés kiegészítésére, pontosítására, a tényállás tisztázására, valamint további információk rendelkezésre bocsátására hívhatja fel a bejelentőt.

A bejelentés kivizsgálása mellőzhető, ha

a) a bejelentést azonosíthatatlan bejelentő tette meg,

b) a bejelentést nem a Panasztv. szerint erre jogosult személy tette meg,

c) a bejelentés ugyanazon bejelentő által tett ismételt, a korábbi bejelentéssel azonos tartalmú bejelentés, illetve

d) a közérdek vagy a nyomós magánérdek sérelme a bejelentésben érintett természetes személy, illetve jogi személy (a továbbiakban együtt: bejelentésben érintett személy) jogainak a bejelentés kivizsgálásából eredő korlátozásával nem állna arányban.

A bejelentés kivizsgálása során értékelni kell az abban foglalt körülmények helytállóságát, és ha szükséges, akkor meg kell hozni azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak a visszaélések orvoslására. Ha a bejelentés alapján büntetőeljárás kezdeményezése indokolt, akkor intézkedni kell a feljelentés megtételéről. A kivizsgálások eredményének a döntéshozók számára történő megküldésének eljárási kérdéseit, felelőseit is mindenképpen belső visszaélés-bejelentési szabályzatban kell rögzíteni.

A belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője a bejelentés kivizsgálásáról vagy annak mellőzéséről és a mellőzés indokáról, a bejelentés kivizsgálásának az eredményéről, a megtett vagy tervezett intézkedésekről a bejelentőt írásban tájékoztatja. Az írásbeli tájékoztatás mellőzhető, ha a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője a bejelentés kivizsgálásáról vagy annak mellőzéséről és a mellőzés indokáról, a bejelentés kivizsgálásának az eredményéről, a megtett vagy tervezett intézkedésekről a bejelentőt szóban tájékoztatta, aki a tájékoztatást tudomásul vette.

Hogyan találják meg a bejelentők a belső visszaélés-bejelentési rendszert?

Annak érdekében, hogy a visszaélés-bejelentési rendszer ne csak formálisan létezzen a foglalkoztatónál, fontos, hogy a bejelentésre jogosultak számára könnyen elérhető legyen a visszaélés bejelentési rendszer. Ennek érdekében a Panasztv. előírja a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője számára, hogy világos és könnyen hozzáférhető információt nyújtson a belső visszaélés-bejelentési rendszer működésére, a bejelentéssel kapcsolatos eljárásra, valamint az e törvény szerinti visszaélés-bejelentési rendszerekre és eljárásokra vonatkozóan. A gyakorlatban a legcélszerűbb megoldás, ha a vállalat a weboldalán elérhetővé teszi a visszaélés bejelentési rendszerrel kapcsolatos információkat.

Milyen adatvédelmi rendelkezésekre kell tekintettel lenni a visszaélés-bejelentésekkel kapcsolatban?

A belső visszaélés-bejelentési rendszer az azt működtető foglalkoztatónál új adatkezelési tevékenységeket, célokat hoz létre, ezért annak működtetését megelőzően mindenképpen javasolt az adatkezelési tevékenységek nyilvántartását, valamint a vonatkozó adatkezelési tájékoztatót erre tekintettel frissíteni, módosítani. A Panasztv. több adatkezelési tárgyú rendelkezést is tartalmaz, amelyeket ehhez kapcsolódóan figyelembe kell venni az adatkezelőként is eljáró visszaélés-bejelentési rendszert működtetőnek.

A jogszabály előírja, hogy a belső visszaélés-bejelentési rendszer keretei között a bejelentőnek, annak a személynek, akinek a magatartása vagy mulasztása a bejelentésre okot adott, és annak a személynek, aki a bejelentésben foglaltakról érdemi információval rendelkezhet, a bejelentés kivizsgálásához elengedhetetlenül szükséges személyes adatait lehet kezelni. Ezeket a személyes adatok kizárólag a bejelentés kivizsgálása és a bejelentés tárgyát képező magatartás orvoslása vagy megszüntetése céljából kezelhetők, és a bejelentés kivizsgálásában közreműködő bejelentővédelmi ügyvéd, illetve külső szervezet részére továbbíthatóak csak. A bejelentővédelmi ügyvéd, illetve külső szervezet a bejelentés kivizsgálása során adatfeldolgozói minőségben jár el, így ezen megbízottakkal nemcsak megbízási szerződést kell kötnie a foglalkoztatónak, hanem a vonatkozó adatkezelési tevékenységet szabályozó adatfeldolgozási szerződést is alá kell írniuk.

A belső visszaélés-bejelentési rendszer keretei között kezelt adatok közül haladéktalanul törölni kell a bejelentőnek, annak a személynek, akinek a magatartása vagy mulasztása a bejelentésre okot adott, és annak a személynek, aki a bejelentésben foglaltakról érdemi információval rendelkezhet mindazon személyes adatát, amelyek nem elengedhetetlenül szükségesek a bejelentés kivizsgálásához.

Amennyiben a bejelentés alapján a foglalkoztató jogi eljárást kezdeményez, akkor a belső visszaélés-bejelentési rendszer keretei között kezelt személyes adatok csak a bejelentés alapján kezdeményezett eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szerv részére átadhatóak feltéve, hogy ezen szerv annak kezelésére törvény alapján jogosult, vagy az adatai továbbításához a bejelentő hozzájárult. A bejelentő személyes adatai a hozzájárulása nélkül nem hozhatóak nyilvánosságra.

Ha nyilvánvalóvá vált, hogy a panaszos vagy a közérdekű bejelentő rosszhiszeműen, valótlan adatot vagy információt közölt és ezzel bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére utaló körülmény merül fel, személyes adatait az eljárás lefolytatására jogosult szerv vagy személy részére át kell adni. A rosszhiszemű, valótlan bejelentés esetén, ha alappal valószínűsíthető, hogy másnak jogellenes kárt vagy egyéb jogsérelmet okozott, akkor a bejelentő személyes adatait az eljárás kezdeményezésére, illetve lefolytatására jogosult szervnek vagy személynek a kérelmére át kell adni.

Ha a bejelentés természetes személyre vonatkozik, az e természetes személyt megillető, a személyes adatok védelmére vonatkozó előírások szerinti, a tájékoztatáshoz és hozzáféréshez való joga gyakorlása során a bejelentő személyes adatai nem tehetők megismerhetővé a tájékoztatást kérő személy számára.

A belső visszaélés-bejelentési rendszer keretei között kezelt adatok harmadik országba vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítására kizárólag a továbbítás címzettje által tett, a bejelentésre vonatkozó, e törvényben foglalt szabályok betartására irányuló jogi kötelezettségvállalás esetén és a személyes adatok védelmére vonatkozó előírások figyelembevételével kerülhet sor.

A fenti rendelkezéseket érdemes a vonatkozó adatkezelési tájékoztató részévé tenni, vagy pedig az adatkezelésre vonatkozó belső szabályzatban a visszaélés bejelentésekkel kapcsolatos adatkezelési tevékenységet ezek figyelembevételével javasolt szabályozni. A megfelelő adatkezelési tájékoztatóra azért is van különösen szükség, mert a bejelentésben érintett személyt – azaz a bejelentőt, továbbá azt a személyt, akinek a magatartása vagy mulasztása a bejelentésre okot adott, végül pedig azt a személyt, aki a bejelentésben foglaltakról érdemi információval rendelkezhet  a vizsgálat megkezdésekor részletesen tájékoztatni kell a bejelentésről, a személyes adatai védelmével kapcsolatban őt megillető jogairól, valamint az adatai kezelésére vonatkozó szabályokról.

Milyen rendelkezések védik a bejelentésben érintett személyeket?

A belső visszaélés-bejelentési rendszert úgy kell kialakítani, hogy a személyazonosságát felfedő bejelentő, valamint a bejelentésben érintett személy személyes adatait az erre jogosultakon kívül más ne ismerhesse meg. A bejelentésről tájékoztatás lépéseit, felelőséit, határidejét, a bejelentésben foglalt adatok megismerhetőségének szabályait, valamint az erre jogosult személyek körét a belső visszaélés-bejelentési szabályzatban célszerű szabályozni. A bejelentést kivizsgáló személyek a vizsgálat lezárásáig vagy a vizsgálat eredményeképpen történő formális felelősségre vonás kezdeményezéséig a bejelentés tartalmára és a bejelentésben érintett személyre vonatkozó információkat – a bejelentésben érintett személy tájékoztatásán túl – a foglalkoztató más szervezeti egységével vagy munkatársával a vizsgálat lefolytatásához feltétlenül szükséges mértékben oszthatják meg.

A bejelentésben érintett személyeket minden esetben tájékoztatni kell a belső visszaélés-bejelentési szabályzatban foglaltak szerint a Panasztv. rendelkezéseinek megfelelően megtett bejelentésről, valamint az annak alapján megindult kivizsgálásról. A tisztességes eljárás követelményének megfelelően biztosítani kell, hogy a bejelentésben érintett személy a bejelentéssel kapcsolatos álláspontját jogi képviselője útján is kifejtse, és azt bizonyítékokkal támassza alá. A bejelentésben érintett személy tájékoztatására kivételesen, indokolt esetben később is sor kerülhet, ha az azonnali tájékoztatás meghiúsítaná a bejelentés kivizsgálását.

A bejelentésben érintett személyek körén belül külön rendelkezések védik a visszaéléseket bejelentőket, hiszen a bejelentéssel olyan személyt is érinthet, aki velük szemben szerződésből vagy munkahelyi hierarchiából fakadóan döntési helyzetben van. Erre tekintettel a Panasztv. előírja, hogy minden, a bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a bejelentés jogszerű megtétele miatt kerül sor és amelyet azon jogviszonnyal vagy kapcsolattal összefüggésben valósítanak meg, amely alapján valaki a Panasztv. rendelkezéseinek megfelelően visszaélés-bejelentésre jogosult az erre a célra létrehozott belső rendszerben, jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne. Hátrányos intézkedésnek minősül a bejelentő számára hátrányos cselekmény vagy mulasztás, különösen:

a) a felfüggesztés, a csoportos létszámcsökkentés, a felmondás vagy ezekkel egyenértékű intézkedések,

b) a lefokozás vagy az előléptetés megtagadása,

c) a munkaköri feladatok átruházása, a munkavégzés helyének megváltoztatása, a bércsökkentés, a munkaidő megváltoztatása,

d) a képzés megtagadása,

e) a negatív teljesítményértékelés vagy munkareferencia,

f) a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyára vonatkozó törvény szerinti bármely hátrányos jogkövetkezmény – így különösen fegyelmi intézkedés, megrovás, pénzügyi szankció – alkalmazása,

g) a kényszerítés, a megfélemlítés, a zaklatás vagy a kiközösítés,

h) a hátrányos megkülönböztetés, hátrányos vagy tisztességtelen bánásmód,

i) a határozott idejű foglalkoztatásra irányuló jogviszony határozatlan idejűvé átalakításának elmulasztása, ha a foglalkoztatott jogszerű elvárása az volt, hogy foglalkoztatásra irányuló jogviszonyát határozatlan idejűvé változtatják,

j) egy határozott idejű munkaszerződés megújításának elmulasztása vagy annak idő előtti megszüntetése,

k) a károkozás, amely magában foglalja a személy jóhírnevének megsértését vagy a pénzügyi veszteséget, beleértve az üzleti lehetőség elvesztését és a bevételkiesést is,

l) az olyan intézkedés, amelynek eredményeképpen okkal következik, hogy az adott személy a jövőben foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt a foglalkoztatásra irányuló jogviszonya szerinti ágazatban nem létesíthet,

m) az egészségügyi alkalmassággal összefüggő vizsgálat előírása,

n) az áru- vagy szolgáltatási szerződés idő előtti megszüntetése vagy felmondása, és

o) az engedély visszavonása.

A fenti bekezdésben felsorolt hátrányos intézkedéssel összefüggő hatósági vagy bírósági eljárás során – ha a bejelentő a bejelentés megtétele jogszerűségét bizonyítja – vélelmezni kell, hogy a hátrányos intézkedésre a bejelentés jogszerű megtétele miatt került sor, és a hátrányos intézkedést hozó személyt terheli annak bizonyítása, hogy a hátrányos intézkedés megtételére alapos indokkal és nem a bejelentés jogszerű megtétele miatt került sor. Emellett minden, a bejelentő tulajdonában álló jogalany vagy a bejelentővel foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban vagy más, szerződéses jogviszonyban álló jogalany sérelmére hozott hátrányos intézkedés, amelyre a bejelentés jogszerű megtétele miatt kerül sor, jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne.

A bejelentés jogszerű megtétele esetén a bejelentő nem tekinthető a törvény által védett titok nyilvánosságra hozatalával összefüggő korlátozást vagy más, az információfelfedésre vonatkozó jogszabályi korlátozást megszegőnek, és az ilyen bejelentés tekintetében nem terheli felelősség, ha a bejelentő alapos okkal feltételezte azt, hogy a bejelentés szükséges volt a bejelentéssel érintett körülmények feltárásához. A bejelentés jogszerű megtétele esetén a bejelentőt nem terheli felelősség a bejelentésben szereplő információk megszerzése vagy az azokhoz való hozzáférés tekintetében, kivéve, ha a bejelentő az információk megszerzésével vagy az azokhoz való hozzáféréssel bűncselekményt követett el. A bejelentő a bejelentés jogszerű megtételéért nem vonható felelősségre, ha a bejelentő alapos okkal feltételezte azt, hogy a bejelentés szükséges volt a bejelentéssel érintett körülmények feltárásához.

A bejelentő a fentiek szerinti védelmi szabályokra valamennyi hatósági vagy bírósági eljárás során – a bejelentés megtétele jogszerűségének bizonyítása mellett – hivatkozhat.

Az állam a bejelentő részére a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvényben meghatározott támogatásokat biztosítja az ott meghatározott feltételek szerint. Ennek során a bejelentő számára tájékoztatást és tanácsadást kell nyújtani a bejelentők rendelkezésére álló eljárásokról és jogorvoslati lehetőségekről, a bejelentők védelmével összefüggő, e törvény szerinti szabályokról, a bejelentők e törvény szerinti jogairól és kötelezettségeiről.

A fentiek szerinti védelem – az állami jogi segítségnyújtás kivételével – nem illeti meg a bejelentőt, ha

a) bejelentésével a minősített adatok védelmére vonatkozó szabályokat megszegi,

b) a bejelentés megtétele során törvényben meghatározott, az orvosi titokra, az ügyvédi titokra vonatkozó titoktartási kötelezettségének nem tesz eleget,

c) a bejelentés megtétele során az egyházi személy és a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjaként a hivatásánál fogva rá irányadó titoktartási kötelezettségének nem tesz eleget,

d) a bejelentés megtétele során a bírói ítélkezéssel kapcsolatban a törvény által védett titok védelmére vonatkozó szabályokat megszegi,

e) bejelentésével a büntetőeljárási szabályok szerinti adatkezelési szabályokat megszegi, vagy

f) a rendvédelmi szervek, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állományának a tagjaként a bejelentésével az e szervek tevékenységére vonatkozó, jogszabályban meghatározott szabályokat megszegi.

Mik a legfontosabb teendői az érintett foglalkoztatóknak az új bejelentésvédelmi szabályok alapján?

Meg kell vizsgálnia, hogy a Panasztv. hatálya alá tartozik-e, kell-e belső visszaélés-bejelentésre szolgáló rendszert létrehoznia. Vannak szervezetek, ahol már működik etikai bejelentésekre vagy egyéb visszaélés bejelentésekre vonatkozó belső rendszer, így ezeknél a szervezeteknél azt kell megvizsgálni, hogy foglalkoztatóként mennyire felel meg a visszaélés-bejelentési rendszerük az új jogszabályi előírásoknak.

Amennyiben a foglalkoztatónak a Panasztv. rendelkezéseinek megfelelő belső-visszaélés bejelentési rendszert kell létrehoznia akkor el kell döntenie, hogy azt a szervezeten belül fogja működtetni vagy pedig külső személyt, ezen belül is bejelentővédelmi ügyvédet bíz meg a feladattal. Ezen döntést követően a rendszer létrehozásával párhuzamosan meg kell alkotnia belső visszaélés-bejelentési rendszerre vonatkozó szabályzatot, amelynek során felmerülő kérdések segíthetik a rendszer valóságba implementálását is. Ez a feladat magában foglalja a foglalkoztató szervezetén belül a feladatért felelős személyek kijelölését, a tájékoztatási, bejelentési elérhetőségek fizikai megvalósítását, valamint adott esetben a részt vevő személyek képzését is.

A visszaélés-bejelentési rendszer létrehozása minden esetben új adatkezelési tevékenységet keletkeztet a foglalkoztatónál, mint adatkezelőnél, így az adatkezelési nyilvántartást, a vonatkozó adatkezelési tájékoztatást vagy adatkezelési szabályzatot is módosítani kell, illetve külső szervezet, bejelentővédelmi ügyvéd megbízása esetén adatfeldolgozási megállapodásra is szükség van.  

2023. november 16.

Dr. Puskás Zoltán ügyvéd